Olyan jogközösség, amelyben a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott eszmei hányadrészek szerint több személyt illet meg. Szólunk a tulajdonostársak egymás közötti és külső jogviszonyáról, valamint a közös tulajdon megszüntetéséről.

A közös tulajdon fogalma
A közös dolog birtoklása és használata
A tulajdonostársak döntése nézetkülönbség esetén
A közös dolog hasznainak szedése és hasznosítása, költségviselés, kárveszély viselése.
Döntés a kiadásokról

A közös tulajdon fogalma

A dolgon fennálló tulajdonjog meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet. Kétség esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányada egyenlő.

A tulajdonostársak belső jogviszonyai körében a következő fő kérdések merülnek fel:

1. a közös dolog birtoklása és használata;
2. a közös dolog hasznainak szedése és hasznosítása; és
3. a közös dologgal járó terhek és a kárveszély viselése.

A közös dolog birtoklása és használata

A tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogot azonban egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő lényeges jogi érdekeinek sérelmére . Elvileg sem a birtoklás, sem a használat nincs megosztva a tulajdonostársak között, mindegyik egyformán jogosult rá, mégpedig az egész dologra nézve. Gyakorlatilag azonban a tényleges birtoklás és használat kérdésében a tulajdonostársak belső megállapodása (a közös tulajdonviszonyt "lebonyolító" szerződése) az irányadó. A dolog birtoklását és használatát a tulajdonostársak megoszthatják térben (pl. a telek egyik felét az egyik, másik felét a másik tulajdonostárs használja) vagy időben (pl. a nyaralót kéthetenként felváltva használják). Annak sincs akadálya, hogy a "használati arányok" a tulajdoni arányoktól eltérjenek. Ilyen esetben a nagyobb mértékű használat ellenértékéről (az ún. többlethasználati díjról) vagy ingyenességéről is rendelkezni kell. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a birtoklás és használat tényleges (természetbeni) megosztása egyáltalában nem jelenti a közös tulajdon jogi megosztását (ami a közös tulajdon megszüntetésével volna egyenlő).

A tulajdonostársak döntése nézetkülönbség esetén

A tulajdonostársak - ha eltérően nem rendelkeznek - szótöbbséggel határoznak a közös tulajdont érintő kérdésekben. Minden tulajdonostársat tulajdoni hányada arányában illeti meg szavazati jog.

A tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges

1. a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokhoz;
2. az egész dolog feletti tulajdonjog átruházásához, az egész dolog megterheléséhez vagy az egész dologra kiterjedő kötelezettségvállaláshoz.

Ha a határozat az okszerű gazdálkodást sérti vagy a kisebbség jogi érdekeinek lényeges sérelmével jár, a kisebbség a határozatot a bíróságnál megtámadhatja (kisebbségvédelmi szabály). A megtámadásnak a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya; a bíróság a végrehajtást szükség esetén felfüggesztheti.

Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a tulajdonostársak között vitás, hogy a tervezett munkálat feltétlenül szükséges-e az állag megóvásához és fenntartásához.

Határozat hiányában a birtoklást, a használatot vagy a hasznosítás módját a bíróság bármelyik tulajdonostárs kérelmére a tulajdoni hányadoknak, a tulajdonostársak jogainak és a dologhoz fűződő jogi érdekeinek, valamint az okszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelően szabályozhatja. (Ezzel kapcsolatban lásd: PK 8. szám.)

A közös dolog hasznainak szedése és hasznosítása, költségviselés, kárveszély viselése.

A dolog hasznai a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg.

A közös dologgal járó terhek viselése körében az egyik kérdés az, hogy milyen arányban viselik a tulajdonostársak a felmerülő kiadásokat, a másik pedig az, hogy ki jogosult dönteni a kiadásokról. A dologgal kapcsolatos kiadások, valamint a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek (pl. adófizetés, kötelező biztosítás stb.) tulajdoni hányaduk arányában terhelik a tulajdonostársakat. Ugyanilyen arányban viselik a kárveszélyt, illetve a dologban beállott kárt is.

Döntés a kiadásokról

Bonyolultabb a kiadásokról való döntés kérdése. A döntés szempontjából háromféle kiadás között kell különbséget tenni: az állag megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges kiadások; a rendes gazdálkodás körébe eső kiadások; a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadások. Abban a kérdésben, hogy egy kiadás melyik csoportba tartozik, a közfelfogás az irányadó.

Az állag megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges munkálatokat bármelyik tulajdonostárs jogosult elvégezni; az ilyen kiadások ráeső részét mindegyik tulajdonostárs köteles viselni. Ilyen kiadások előtt a tulajdonostársakat lehetőség szerint értesíteni kell.

Az állag megóvása és fenntartása megegyezik a karbantartás fogalmával, célja a dolog állagának azonos állapotban való megőrzése.

A tulajdonostársak - ha eltérően nem rendelkeznek - szótöbbséggel határoznak a közös tulajdont érintő kérdésekben. Minden tulajdonostársat tulajdoni hányada arányában illeti meg szavazati jog.

A tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges

1. a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokhoz;
2. az egész dolog feletti tulajdonjog átruházásához, az egész dolog megterheléséhez vagy az egész dologra kiterjedő kötelezettségvállaláshoz.

A rendes gazdálkodás körét meg nem haladó kiadások közé azok a munkálatok, ráfordítások, beruházások tartoznak, melyek nem feltétlenül szükségesek, nem az állag romlásának, károsodásának elkerülését szolgálják, de növelik a dolog használhatóságát amellett, hogy nem vonnak maguk után aránytalan költekezést (például közművesítés).

A rendes gazdálkodás körét azok a kiadások haladják meg, melyek aránytalan kiadással járnak a dolog értékéhez, használatának jellegéhez, a gazdálkodáshoz és a dologból származó jövedelemhez képest (például új lakás kialakítása).

Ha a tulajdonostársak között vitás, hogy a munkálat (kiadás) feltétlenül szükséges-e, a szótöbbséges határozathozatal és a kisebbségvédelem szabályai alkalmazhatók.