Portál Navigáció


Portál al-navigáció


MORZSÁK

TARTALOM:Vagyonátruházási, ajándékozási illeték

Létrehozva: 2010. január 16.
Módosítás: 2022. június 29.
Forrás: Magyarország.hu

ikonHivatalkereső

?

Hivatalkereső

ikonÉrtékelje a cikket!

?

-->

Cikk

Nagyon részletes tájékoztatást kap az olvasó többek között a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgyáról (lakás és gépjármű adásvétele kapcsán), alapjáról és mértékéről, a mentességekről és a kedvezményekről. Ugyanígy járunk el az ajándékozási illeték kapcsán is.

Cikk:

A visszterhes vagyonátruházási illetékek

A visszterhes vagyonátruházási illeték tárgya
Mikor keletkezik a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség?
Hogyan kell bejelenteni a vagyonszerzést?
Mit kell az illeték alapjának tekinteni?
Mekkora az illeték mértéke?
Hogyan kell illetéket fizetni, ha a megszerzett vagyontárgyon használati, illetve haszonélvezeti jog marad fenn, illetve ilyen jog alapítására kerül sor?
Hogyan értesül a vagyonszerző az illetékfizetési kötelezettségről?
Kell-e illetéket fizetni közös tulajdon megszüntetése esetén?
Milyen kedvezményeket, mentességeket lehet igénybe venni?
A lakóház építésére alkalmas telek illetékmentessége
A termőföldszerzés illetékmentessége
A kisajátításhoz, illetve a kisajátítást helyettesítő értékesítéséhez kapcsolódó illetékmentesség
A kapcsolt vállalkozásokat megillető illetékmentesség
Az egyenes ági rokonok és a házastársak közötti jogügyletek illetékmentessége
Az ingatlanforgalmazókat megillető illetékkedvezmény

A visszterhes vagyonátruházási illeték tárgya

Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Visszterhességről akkor beszélhetünk, ha szerzésért ellenértéket kell fizetni. Az illetéktörvény meghatározza, hogy mely vagyontárgyak megszerzése keletkeztet illetékkötelezettséget. §

Így ingatlannak, valamint a törvényben meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak a megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik, feltéve ha a szerzésre visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon kerül sor. A visszterhes vagyonátruházási illeték hatálya alá esik továbbá az öröklési szerződés alapján történő vagyonszerzés is. §

Ha tehát a szerzés nem tartozik az öröklési vagy az ajándékozási illeték hatálya alá, akkor is visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetni. Igaz ez akkor is, ha a vagyonszerzőt a szerzéssel összefüggésben nem terheli ellenszolgáltatás. Ilyen lehet például az elbirtoklás alapján történő vagyonszerzés.

Az illetéktörvény alapján ingatlannak minősül a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog. §

Ingónak minősül a fizetőeszköz, az értékpapír, a gazdálkodó szervezetben fennálló vagyoni betét, valamint mindazon dolog, ami nem minősül ingatlannak. Értékpapírnak olyan okirat vagy - jogszabályban megjelölt - más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi. §

A vagyoni értékű jogok körbe tartozik minden olyan - ingatlanon, illetve ingó dolgon fennálló - jog, amely vagyoni értékkel bír. Az illetéktörvény értelmező rendelkezése szerint vagyoni értékűnek tekinthető a földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga - ideértve az üdülőhasználati jogot és a szállás időben megosztott használati jogát is -, továbbá a vagyonkezelői jog, az üzembentartói jog, továbbá ingyenes vagyonszerzés esetén a követelés. §

Nem minden ingó és vagyoni értékű jog szerzés jár ugyanakkor visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettséggel. Az illetéktörvény tovább szűkíti saját tárgyi hatályát, amikor meghatározza azon vagyonelemek körét, melyek megszerzése esetén illetéket kell fizetni.

Az illetékfizetési kötelezettség a következő vagyoni értékű jogokra és ingókra terjed ki:

  1. az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése, továbbá e jognak a megszüntetése folytán bekövetkező vagyonszerzés;
  2. az ingatlanon fennálló haszonélvezet gyakorlásának átengedése;
  3. ingónak hatósági árverésen történő megszerzése;
  4. gépjármű, illetőleg pótkocsi tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának megszerzése;
  5. közterületen álló, ingatlannak nem minősülő felépítmény tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának megszerzése;
  6. az értékpapír öröklési szerződéssel való megszerzése;
  7. a törvényben meghatározott tovább feltételek teljesülése esetén a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét (részvény, üzletrész, szövetkezeti részesedés, átalakított befektetői részjegy) megszerzésére. §

A belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzésére csak akkor esik illetékkötelezettség alá, ha

  1. a vagyonszerző, illetve - magánszemély vagyonszerző esetén - annak házastársa, bejegyzett élettársa, gyermeke, szülője,
  2. az előzőekben felsorolt személyek - önálló vagy együttes - többségi tulajdonában álló gazdálkodó szervezet,
  3. a felsoroltakkal a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő gazdálkodó szervezet,

tulajdonában álló vagyoni betétek aránya önállóan vagy együttesen eléri vagy meghaladja az összes vagyoni betét 75%-át. §

Nem tárgya azonban a visszterhes vagyonátruházási illetéknek az ingatlan tulajdonosának az a vagyonszerzése, mely az ingatlanát terhelő haszonélvezet, használat jogának a jogosult halála, illetőleg - özvegyi jog esetén - új házasság kötése folytán történő megszűnésével következik be, továbbá a feltétel bekövetkezésétől függő vagy a meghatározott időre kikötött haszonélvezet, használat jogának a feltétel bekövetkeztével, illetve a meghatározott idő elteltével bekövetkező megszűnése. §

Mikor keletkezik a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség?

Főszabály szerint a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség

  1. a szerződés megkötése napján,
  2. árverési vétel esetében az árverés napján,
  3. ingatlannak, ingónak, vagyoni értékű jognak bírósági, hatósági határozattal történő megszerzése esetén a határozat jogerőre emelkedése napján,
  4. egyéb esetekben pedig a vagyonszerzéskor

keletkezik. §

Öröklési szerződés esetében az illetékkötelezettség az örökhagyó halála napján keletkezik. §

A hatósági jóváhagyástól (engedélytől, hozzájárulástól, tudomásulvételtől) függő vagyonszerzési jogügylettel kapcsolatban az illetékkötelezettség a jóváhagyás - több hatósági jóváhagyás esetén az utolsó jóváhagyás - napján keletkezik. Ez irányadó akkor is, ha a szerződés hatályosságához harmadik személy beleegyezése szükséges. §

A felfüggesztő vagy bontó feltételtől, illetőleg a kezdő határidő bekövetkezésétől függő szerződés esetén a vagyonszerzési illetékkötelezettség a szerződés hatályának beálltakor keletkezik. §

A szerződés megkötése napján keletkezik a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség az ingatlanok, illetve gépjárművek (pótkocsik) pénzügyi lízingjére vonatkozó, a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező szerződések esetén is. §

Hogyan kell bejelenteni a vagyonszerzést?

A visszterhes vagyonátruházási illetéket nem önadózás útján kell megfizetni, hanem azt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal területileg illetékes adó- és vámigazgatósága szabja ki. Az eljárás alapjául a vagyonszerző bejelentése szolgál.

Ingatlan tulajdonjogának, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak a megszerzését, illetve megszüntetését az ingatlanügyi hatósághoz kell bejelenteni illetékkiszabásra az azt tartalmazó szerződés vagy egyéb okirat, valamint az állami adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatvány benyújtásával. A bejelentést az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel egyidejűleg, az illetékkötelezettség keletkezését követő 30 napon belül kell megtenni.

A bejelentési kötelezettség teljesítésére a B400-as jelű nyomtatvány szolgál, melyen fel kell tüntetni a felek adóazonosító számát, vagy ha azzal valamelyik fél nem rendelkezik, akkor annak hiányáról nyilatkozni kell. A vagyonszerző a nyomtatványon megjelölheti továbbá az őt megillető illetékkedvezményeket, illetve illetékmentességeket. §

Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés végett benyújtott okirat iktatószámmal ellátott és hitelesített másolatát az illetékkiszabáshoz szükséges és rendelkezésre álló egyéb iratokkal együtt ingatlanügyi hatóság az ingatlan-nyilvántartási eljárás befejezését követően haladéktalanul, kísérőjegyzékkel továbbítja az állami adóhatósághoz.

Az illeték kiszabására tehát csak a tulajdonjog, vagy vagyoni értékű jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését követően kell számítania a vagyonszerzőnek. §

A vagyonszerzési illeték tárgyát képező, de ingatlan-nyilvántartási eljárást nem igénylő jogügyletet (a gépjármű vagyonszerzés kivételével) a szerződő felek közvetlenül az állami adóhatóságnak kötelesek bejelenteni. A bejelentést az illetékkötelezettség keletkezését követő 30 napon belül, a vagyonszerzést rögzítő irat eredeti és másolati példányának a benyújtásával kell teljesíteni. Az ilyen irat másolatát az állami adóhatóság illetékmentesen hitelesíti.

Lehetőség van a vagyonszerzés elektronikus úton történő bejelentésére is. Ilyenkor, ha a vagyonszerzést rögzítő irat nem elektronikus irat, akkor annak a hiteles elektronikus másolati példányát kell benyújtani.

A bejelentést megtételére az állami adóhatóság az ingó vagyontárgy és ingóhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog visszterhes vagyonátruházás során történt megszerzésére vonatkozó VVBA bejelentő adatlapot rendszeresítette. Az említett nyomtatvány alkalmazása csak ajánlott, a bejelentés tehát bármilyen formában megtehető. §

Az okirat kiállítása nélkül is illetékköteles jogügyletet szóval is be lehet jelenteni. A szóbeli bejelentést írásba kell foglalni, és a bejelentés megtörténtéről az állami adóhatóság az ügyfélnek igazolást köteles adni. §

A belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzését csak akkor kell bejelenteni, ha az összeszámítható vagyoni betétek aránya eléri vagy meghaladja az összes vagyoni betét 75%-át. A bejelentést annak kell megtenni, akinek a vagyonszerzésével a feltétel teljesült. Az illetékkiszabásra történő bejelentéssel egyidejűleg a vagyonszerző közli a törvényben felsorolt személyek közül azoknak az azonosító adatait (név, adóazonosító jel vagy adószám), melyek a vagyonszerzéssel érintett társaságban további vagyoni betétekkel rendelkeznek. A bejelentést meg lehet tenni az adóhatóság által rendszeresített VBBA megnevezésű formanyomtatványon is, ám ennek alkalmazása nem kötelező. §

A bejelentési kötelezettség alól az illetéktörvény egyes illetékmentes ügyletek vonatkozásában kivételt enged. Így nem kell bejelenteni:

  1. az ajándékozó egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is), illetve házastársa által megszerzett ajándékot;
  2. az olyan ajándék megszerzését, amely után az ajándékozót vagy a megajándékozottat személyi jövedelemadó, szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség terheli, a munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében megszerzett értékpapírt, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében megszerzett értékpapírt, üzletrészt, tagi részesedést, továbbá a dolgozói üzletrészként, dolgozói részvényként személyi jövedelemadót nem viselő módon a társas vállalkozástól megszerzett üzletrészt, illetve részvényt;
  3. a munkáltató által a munkavállaló számára adott olyan ingyenes juttatást, amely mentes a személyi jövedelemadó alól;
  4. hitelintézet, befektetési szolgáltató, pénzügyi vállalkozás pénzügyi szolgáltatásból, kiegészítő pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatásból vagy azt kiegészítő szolgáltatásból származó 10 000 forintot meg nem haladó követelésének elengedését, feltéve, hogy az elengedéssel a hitelintézetnek, befektetési szolgáltatónak, pénzügyi vállalkozásnak az adott szolgáltatásból származó követelése a magánszeméllyel szemben végérvényesen megszűnik;
  5. közüzemi (vezetékes gáz-, áram-, távhő-szolgáltatási, víz- és csatornahasználati, szemétszállítási, központi fűtési) díjtartozásnak a szolgáltató általi elengedését, feltéve, hogy a magánszemély kötelezett (adós) és vele közös háztartásban élő hozzátartozójának egy főre eső jövedelme nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegének kétszeresét;
  6. a Magyar Állam által a hiteladós lakása megvásárlásával összefüggésben, a hitelszerződésből eredő kötelezettségeiknek eleget tenni nem tudó természetes személyek lakhatásának biztosításáról szóló törvény rendelkezése alapján elengedett követelését;
  7. a lakóingatlanon alapított zálogjog fedezetével kötött, deviza alapú kölcsönszerződésből, illetve deviza alapú, lakóingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződésből származó követelést, ha az a törvényben rögzített árfolyamon végtörlesztő magánszeméllyel szemben végérvényesen megszűnik;
  8. az ajándékozó testvére által megszerzett ajándékot;
  9. a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény szerinti földhasználat ingyenes megszerzését,
  10. a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kedvezményezett átalakulás keretében történő vagyonszerzést;
  11. a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kedvezményezett részesedéscsere keretében történő vagyonszerzést;
  12. az ügyvédi iroda olyan átalakulással (egyesülés, szétválás), kamarai formaváltással bekövetkező vagyonszerzését, amikor a létrejövő iroda (irodák) a korábbinak jogutódja(i) lesz(nek);
  13. a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény szerinti földhasználat megszerzését, és annak megszüntetésével bekövetkező vagyonszerzést.

A fenti kivételeket leszámítva tehát a bejelentési kötelezettség az illetékmentes vagyonszerzésekre is vonatkozik. §

Mit kell az illeték alapjának tekinteni?

A visszterhes vagyonátruházási illeték alapjának főszabály szerint a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értékét kell tekinteni. Ez a szabály azt jelenti, hogy amennyiben a vagyonszerző terhet (például hitelt) is átvállal a vagyonszerzéssel egyidejűleg, akkor ezt az értéket nem vonhatja le az illeték alapjából. §

Főszabály szerint forgalmi értéknek azt a pénzben kifejezett értéket kell tekinteni, amely a vagyontárgy eladása esetén az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában - a vagyontárgyat terhelő adósságok, továbbá az ingatlanon a vagyonszerző javára az elidegenítéskor megszűnő bérleti jog figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető. §

Egyes vagyontárgyakra azonban speciális szabályok vonatkoznak. Így forgalmi értéknek tekintendő:

  1. Vagyontárgy kiadására vonatkozó követelés esetén a vagyontárgy illetékkötelezettség keletkezésének napján fennálló forgalmi értéke.
  2. Szolgáltatás nyújtására irányuló követelés esetén a szolgáltatás - független felek közötti ügylet estén irányadó - pénzben kifejezhető értéke.
  3. Tagsági jogviszonyt megtestesítő értékpapír, valamint üzletrész, vagyoni betét esetén az illetékkötelezettség keletkezésének napján érvényes tőzsdei átlagár alapján számított érték. Ennek hiányában annak a gazdasági társaságnak, szövetkezetnek, egyéb jogi személynek - amelyben a vagyonszerző tagsági jogot szerzett - az illetékkötelezettség keletkezésének napján rendelkezésre álló, a gazdasági társaság, szövetkezet, egyéb jogi személy arra feljogosított döntéshozó szerve által elfogadott utolsó számviteli beszámoló mérlegében (ilyen mérleg hiányában az alapításkori nyitó vagyonmérlegében, az illetékkötelezettség keletkezésekor felszámolás alatt álló gazdasági társaság, szövetkezet, egyéb jogi személy esetén a felszámolás kezdő napját megelőző napra elkészített zárómérlegében) szereplő saját tőke mérleg szerinti értékének a megszerzett értékpapírra, üzletrészre, vagyoni betétre jutó hányada.
  4. A belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság esetén a társaság ingatlanvagyonának forgalmi értéke a társaság tulajdonában lévő ingatlanok forgalmi értéke, növelve a társaság közvetett vagy közvetlen 75%-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek tulajdonában álló ingatlanok forgalmi értékének olyan arányával, mint amekkora arányt az illetéktörvényben foglaltak alapján a társaság közvetett vagy közvetlen részesedése a gazdálkodó szervezet összes vagyoni betétjéhez képest képvisel. §

A forgalmi értéket az állami adóhatóság állapítja meg, méghozzá az illetéktörvényben meghatározott bizonyítási rend szerint. Ez alól kivételt képez az az eset, amikor az értéket ítélet állapította meg, ugyanis ahhoz az adóhatóság kötve van, azt nem bírálhatja felül. §

A vagyonszerzőnek lehetősége van arra, hogy a forgalmi értékről nyilatkozzon. Több vagyontárgy esetében ezt vagyontárgyanként kell megtenni. Az adózó nyilatkozata azonban csak egy a bizonyítási eszközök közül, az nem köti az adóhatóságot. §

Az állami adóhatóság a forgalmi értéket elsősorban az összehasonlító értékadatok alapján állapítja meg, de - összehasonlító értékadatok hiányában - más értékmeghatározó módszert (nettó pótlási költségalapú értékbecslés, hozamszámításon alapuló értékbecslés stb.) is alkalmazhat. A forgalmi érték megállapítása során az adóhatóság:

  1. a vagyonszerző nyilatkozatát figyelembe veheti,
  2. helyszíni szemlét tarthat,
  3. külső szakértőt vonhat be,
  4. felhasználhatja az ingatlan energiatanúsítványában foglalt adatokat.

A forgalmi érték megállapítása során az összehasonlító adatokat tartalmazó nyilvántartásból azon ingatlan - két évnél nem régebbi - forgalmi értékadata használható fel, mely a településrészen található és az értékelendő ingatlannal azonos fajtájú, rendeltetésű. Ilyen ingatlan hiányában a település más részén vagy hasonló adottságú más településen, településrészen lévő, azonos fajtájú, rendeltetésű ingatlan forgalmi értékadata is felhasználható. §, §

Ingó szerzése esetén az azonos rendeltetésű ingódolog kereskedelmi, piaci árát vagyoni értékű jog esetében pedig az illetéktörvény alapján számított értéket kell forgalmi értékként figyelembe venni. §, §

Bizonyos jogügyletekre nézve az illetéktörvény eltérően állapítja meg az illetékalap meghatározásának a módját.

Ingatlanok tulajdonjogának cseréje esetén az illeték alapja - a lakáscsere kivételével - a cserével megszerzett ingatlan forgalmi értéke. §

Tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés alapján történő vagyonszerzés esetén az illeték alapja a megszerzett vagyon forgalmi értéke. §

A belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetén az illeték alapja a társaság tulajdonában álló ingatlanok forgalmi értékének olyan aránya, amekkora arányt az illetékkötelezettséget eredményező feltételek teljesülésének időpontjában az illetékfizetésre kötelezett tulajdonában lévő vagyoni betétek névértéke a társaság összes vagyoni betétje névértékének összegében képvisel, csökkentve az illetékfizetésre kötelezett tulajdonában lévő azon vagyoni betétekre eső forgalmi értékkel, melyeket az illetékfizetésre kötelezett

  1. 5 évnél régebben, illetve 2010. január 1-jét megelőzően,
  2. az illetékkötelezettséget eredményező feltételek bekövetkezését megelőző öt éven belül, de 2010. január 1-jét követően, visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség alá eső módon vagy a 26. § alapján illetékmentesen,
  3. öröklés vagy ajándékozás útján

szerzett. §

Mekkora az illeték mértéke?

A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke főszabály szerint az illetékalap után 4%.

Ingatlan, illetve belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetén az illeték mértéke ingatlanonként 1 milliárd forintig 4%, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 2%, de ingatlanonként legfeljebb 200 millió forint.

Ingatlan résztulajdonának szerzése esetén az 1 milliárd forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére kell alkalmazni a 4%-os illetéket, illetve az ingatlanonként legfeljebb 200 millió forintot a tulajdoni hányad arányában kell figyelembe venni. §

Hogyan kell illetéket fizetni, ha a megszerzett vagyontárgyon használati, illetve haszonélvezeti jog marad fenn, illetve ilyen jog alapítására kerül sor?

A haszonélvezeti és a használati jog az illetéktörvény fogalmi rendszerében egyaránt vagyoni értékű jognak minősül. Természetesen a tulajdonos számára az ilyen joggal terhelt vagyontárgy a birtoklás és használat jogának hiányában lényegesen kevesebbet ér. Ezt az értékcsökkenést az illetéktörvény is figyelembe veszi, és lehetővé teszi a tulajdonos számára, hogy a vagyontárgy forgalmi értékéből, és ezáltal az illeték alapjából a vagyoni értékű jog értékét levonja. §

Tehát a visszterhes vagyonszerzéssel egyidejűleg alapított haszonélvezet, használat esetében a tulajdonszerző a haszonélvezet, használat értékével csökkentett forgalmi érték után fizeti a visszterhes vagyonátruházási illetéket, a haszonélvező, használó pedig a haszonélvezet, használat számított értéke után fizeti a szerzés jogcímének megfelelő vagyonszerzési illetéket. §

Ugyanakkor nem tárgya a visszterhes vagyonátruházási illetéknek a haszonélvezet fennmaradása, illetve a használati jog megszerzése, ha az ingatlant az átruházását megelőzően már fennállott és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezettel, használattal terhelten idegenítik el, vagy az elidegenítés az átruházó haszonélvezetének vagy a használat jogának fenntartásával történik. A tulajdonszerző ilyenkor is a csökkentett forgalmi érték után fizeti a visszterhes vagyonátruházási illetéket. Ez lesz igaz akkor is, ha az ingatlan tulajdonjogát annak haszonélvezője, használója szerzi meg. §

A tulajdonszerzőt terhelő illeték alapját tehát úgy kell kiszámítani, hogy a haszonélvezet, használat figyelembevétele nélkül megállapított forgalmi értékből ki kell vonni a haszonélvezetnek, használatnak az illetéktörvény szerint számított értékét.

A vagyoni értékű jog értékét illetékjogilag nem a felek határozzák meg, hanem azt a törvény rendelkezéseinek megfelelően kell kiszámítani. A kiindulási pont a vagyoni értékű jog egyévi értéke, ami a vagyoni értékű joggal terhelt dolog - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének egyhuszad részével egyenlő. §

A számítás módja eltérően alakul attól függően, hogy a vagyoni értékű jog határozatlan vagy határozott időtartamra szól-e.

A meghatározott időre szóló vagyoni értékű jog értéke az egyévi érték és a kikötött évek szorzata. A jog így számított értéke azonban nem haladhatja meg az egyévi érték 20-szorosát, illetve természetes személy javára kikötött haszonélvezet, használat joga esetén az egyévi értéknek a törvényben meghatározott életkor szerinti többszörösét. Az életkor szerinti szorzószámok a bizonytalan időre terjedő vagyoni értékű jog szabályainál találhatóak. §

A bizonytalan időre terjedő vagyoni értékű jog esetében a jog értéke főszabály szerint az egy évi érték ötszöröse. §

Ez alól kivételt képez, ha a vagyoni értékű jog valamely személy életének, házasságának vagy özvegységének az idejére terjed (például holtig tartó haszonélvezeti jog). Ilyen esetben az illető személy életkorához képest a következő módon kell megállapítani annak értékét:

Ha a vagyoni értékű jog jogosultja:

  1. 25 évesnél fiatalabb, az egyévi érték 10-szerese,
  2. 25-50 éves, az egyévi érték 8-szorosa,
  3. 51-65 éves, az egyévi érték 6-szorosa,
  4. 65 évnél idősebb, az egyévi érték 4-szerese

lesz a vagyoni értékű jog értéke. §

Ha a vagyoni értékű jog tartama mind a jogosult, mind a kötelezett élete, házassága vagy özvegysége idejétől függ, akkor a fenti szorzók alkalmazásánál a két személy közül az idősebbnek az életkora az irányadó. §

Gyakran előfordul, hogy a vagyoni értékű jog egyidejűleg több személyt is megillet. Ha a vagyoni értékű jog tartama több egyidejűleg jogosult személy élettartamától függ, mégpedig oly módon, hogy a jogosultság a legelőször elhalt személy halálával megszűnik, az értékelésnél a legidősebb személy életkora az irányadó; ha pedig a jogosultság a legutóbb elhalt személy haláláig tart, a kiszámítás a legfiatalabb személy életkora szerint történik. Az így kapott értéket, mint illetékalapot az egyes jogosultak között olyan arányban kell megosztani, mint amilyen arányt az életkoruk szerint számított vagyoni értékű jog értéke ezek együttes értékében képvisel. §

Ha a vagyoni értékű jog tartama a házasság idejére terjed, a kiszámításnál az idősebb házastárs életkora az irányadó. §

Ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése esetén az illetékalapból az 1 milliárd forint olyan hányadára kell alkalmazni a 4%-os illetékmértéket, illetve a 200 millió forint olyan hányadát kell figyelembe venni, mint amilyen arányt a vagyoni értékű jog értéke képvisel az ingatlan forgalmi értékében. Vagyoni értékű joggal terhelt ingatlan - ideértve a tulajdonszerzéssel egyidejűleg alapított vagyoni értékű jogot - szerzése esetén a vagyoni értékű jog értékével csökkentett forgalmi értékből az 1 milliárd forint olyan hányadára kell alkalmazni a 4%-os illetékmértéket, illetve a 200 millió forint olyan hányadát kell figyelembe venni, mint amilyen arányt a tulajdonjog értéke képvisel az ingatlan forgalmi értékében. §

Hogyan értesül a vagyonszerző az illetékfizetési kötelezettségről?

Az illeték kiszabásán azt értjük, amikor a fizetendő illeték összegét az adóhatóság állapítja meg és közli a kötelezettel. A kiszabás alapján fizetendő illetékről - ideértve a mulasztási bírságot is - fizetési meghagyást (határozatot) kell kiadni. §

A fizetési meghagyás az adóügy érdemében hozott elsőfokú határozatnak minősül. A törvény a fizetési meghagyással szemben követelményként állítja, hogy annak tartalmaznia kell a kiszabott illeték megállapításánál figyelembe vett adatokat és az alkalmazott jogszabályokat. Az illetékkiszabási eljárásban az ügyintézési határidő 60 nap, amely legfeljebb 30 nappal hosszabbítható meg.

A fizetési meghagyás ellen a közlést követő 15 napon belül lehet fellebbezni. A fellebbezést annál az adóhatóságnál kell előterjeszteni, amely a sérelmezett döntést kiadta. A fellebbezési jogra, továbbá a fellebbezési illeték mértékére és megfizetésének módjaira vonatkozó tájékoztatást a döntésnek tartalmaznia kell. §

A fizetési meghagyás alapján fizetendő illeték a döntés véglegessé válását követő 15. napon válik esedékessé. Az esedékességen azt az időpont kell érteni, amikor az illetéket meg kell fizetni. Az illeték esedékességének időpontja szempontjából a fizetési meghagyás véglegessé válása a meghatározó. A fizetési meghagyás főszabály szerint első fokon válik véglegessé, ha a fellebbezési határidő letelt, és ellene nem fellebbeztek. Ez rendszerint a döntés közlését követő 16. napot jelenti. §

Speciális szabály, hogy tárgyi visszterhes vagyonátruházási illetékmentesség biztosítása esetén - a törvényben felsorolt eseteket kivéve - az adóhatóságnak nem kell alakszerű döntést kibocsátania, azaz fizetési meghagyást kiadnia. Ehelyett az illetékmentesség alkalmazásáról szóló döntés csupán az ügyiratra kerül feljegyzésre. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a mentességben részesülő adózók vonatkozásában az adóhatóság az okiratot záradékkal látja el. Az állami adóhatóság ügyiratra feljegyzett döntése kizárólag az illetékmentesség alkalmazásának tényét tartalmazza. §

Kell-e illetéket fizetni közös tulajdon megszüntetése esetén?

Ingatlan közös tulajdonának megszüntetése esetén vagyonszerzési illetéket akkor kell fizetni, ha a megosztás folytán valamelyik tulajdonostárs a korábbi tulajdoni hányadának megfelelő értéknél nagyobb értékhez jut. A vagyonszerzési illetéket az értékkülönbözet alapulvételével kell kiszabni. §

Milyen kedvezményeket, mentességeket lehet igénybe venni?

Az illetéktörvény számtalan kedvezményt és mentességet biztosít a vagyonszerzők számára. Jelen tájékoztatóban csak leggyakrabban alkalmazott kedvezmények és mentességek áttekintésére kerül sor. §

A lakóház építésére alkalmas telek illetékmentessége

Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak), valamint ilyen ingatlanon alapított vagyoni értékű jognak a megszerzése, ha a vagyonszerző az ingatlanon a szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásától számított 4 éven belül lakóházat épít és a felépített lakóházban a lakás(ok) hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben meghatározott maximális beépíthetőség legalább 10%-át.

A vagyonszerző lakóházépítési szándékáról legkésőbb az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az állami adóhatóságnál. §

Az illetéktörvény szerint lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak minősül az építésügyi szabályoknak és a településrendezési tervnek megfelelően kialakított, lakóépület elhelyezésére szolgáló, beépítetlen földrészlet vagy olyan földrészlet, amelyen szerkezetkész állapotot el nem érő, lakóház céljára létesülő építmény áll. §

A szerkezetkésszé történő minősítéshez az illetéktörvény a felépítmény tekintetében a megvalósult és ráépített tetőszerkezetet kívánja meg. Azt, hogy az építmény a szerkezetkész állapotot nem éri el, építési naplóval, illetve az építéshatóság igazolásával lehet bizonyítani az adóhatóság felé. §

Fontos, hogy az ingatlan minősítése tekintetében az illetékkötelezettség keletkezésekor, főszabály szerint a szerződés megkötésekor fennálló állapot az irányadó, így a következőkben tárgyalt feltételek megléte során az említett időpont előtt, illetve azt követően beálló változások nem bírnak jelentőséggel. §

Az illetékmentesség alkalmazása során az állami adóhatóság a vagyonszerzés után megállapított illetéket - a megfizetés tekintetében - felfüggeszti. Az állami adóhatóság a lakóházépítésre meghatározott 4 éves határidő elteltét követő 15 napon belül megkeresi az illetékes építésügyi hatóságot a lakóház felépítésének igazolása céljából.

Az állami adóhatóság a felfüggesztett illetéket törli, ha

  1. a határidő elteltét követő 15 napon belüli megkeresésére az illetékes építésügyi hatóság arról tájékoztatja, hogy a határidőn belül - a vagyonszerző nevére szóló - jogerős vagy végleges használatbavételi engedélyt adott ki, illetve a használatbavételt tudomásul vette; vagy
  2. a vagyonszerző a lakóház felépítését az illetékes építésügyi hatóság által határidőn belül kiadott - a vagyonszerző nevére szóló - jogerős vagy végleges használatbavételi engedéllyel, illetve a használatbavétel tudomásulvételét igazoló hatósági bizonyítvánnyal igazolja.

Ha a határidő lejártáig az építésügyi hatóság által - a vagyonszerző nevére - kiadott használatbavételi engedély a határidőn belül nem emelkedett jogerőre vagy nem vált véglegessé, az állami adóhatóság a felfüggesztett illetéket akkor törli, ha a használatbavételi engedély a határidő lejártát követően változatlan tartalommal - ide nem értve a kijavítással érintett részeket - jogerőre emelkedik vagy véglegessé válik, és az építésügyi hatóság erről a tényről az állami adóhatóságot külön értesíti. Az építésügyi hatóság az értesítéssel egyidejűleg közli, hogy a jogerős vagy végleges használatbavételi engedély - a kijavítással érintett részeket figyelmen kívül hagyva - tartalmában megegyezik-e a határidő lejárta előtt kiadott használatbavételi engedéllyel. §

Amennyiben a vagyonszerző több telket vásárolt, és mindegyik esetében vállalta lakóház felépítését, majd a telkeket utóbb egyesíttette, az illetéket az adóhatóság akkor törli, ha az új telek esetén a felépített lakóházban a lakás(ok) hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben meghatározott maximális beépíthetőség legalább 10%-át. Ellenkező esetben valamennyi telek után meg kell fizetni az illetéket és a késedelmi pótlék összegét is. Ha a vagyonszerző a megszerzett telket utóbb megosztja, az adóhatóság a felfüggesztett illetékből csak azt az illetéket törli, amely arra a megosztás során létrejött telekre esik, amelyen a lakóház felépült, feltéve, hogy a felépített lakóházban a lakás(ok) hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben meghatározott maximális beépíthetőség legalább 10%-át. Az illeték fennmaradó részét késedelmi pótlékkal növelt összegben kell megfizetni. §

Ha a maximális beépíthetőség az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjában és a használatbavételi engedély kiadásának, illetve a használatbavétel tudomásulvételének időpontjában eltérő, a kettő közül a vagyonszerzőre összességében kedvezőbbet kell figyelembe venni. §

A lakóház felépítésére nyitva álló határidőn belül a vagyonszerző gazdálkodó szervezet átalakulása, egyesülése, szétválása, egyesülése, szétválása vagy magánszemély vagyonszerző halála esetén a lakóház felépítését az ingatlant megszerző jogutód, örökös is teljesítheti. Ebben az esetben a lakóház felépítését a jogutód, örökös a nevére szóló használatbavételi engedéllyel, illetve a használatbavétel tudomásulvételét igazoló hatósági bizonyítvánnyal igazolja. §

Az állami adóhatóság a lakóház felépítésére nyitva álló határidőn belül felépült lakóház tulajdonosa, a lakóházon fennálló vagyoni értékű jog jogosítottja felfüggesztett illetékét abban az esetben is törli, ha a jogerős vagy végleges használatbavételi engedély vagy a használatbavétel tudomásulvételét igazoló hatósági bizonyítvány a tulajdonjogot és - vagyoni értékű jog szerzése esetén - a vagyoni értékű jogot egyidejűleg megszerzők egyike nevére szól. §

Ha a magánszemély vagyonszerző a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvény rendelkezései szerint bíróságon kívüli vagy bírósági adósságrendezést kezdeményezett, és az említett eljárások időszaka alatt a lakóház építésére alkalmas telektulajdont értékesítik, akkor vele szemben a törvényben egyébként előírt szankció nem alkalmazható, továbbá - ha a telektulajdont megszerző vevő nyilatkozik arról, hogy a megszerzett telek után az illetékmentességet szintén igénybe kívánja venni vagy a telektulajdont megszerzőnek a telekre elővásárlási joga van - az említett eljárások alá vont magánszemélynek a felfüggesztett illetéket nem kell megfizetni. §

Ha a vagyonszerző az illetékmentesség feltételeit nem teljesíti, vagy a vagyonszerző - illetve a lakóház felépítésére e törvény alapján köteles jogutódja - a lakóház felépítésére biztosított határidőn belül kéri az illeték felfüggesztésének megszüntetését, a megállapított, de meg nem fizetett illetéket az eredeti esedékességtől számított késedelmi pótlékkal megnövelt összegben kell megfizetni. §

A termőföldszerzés illetékmentessége

Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól termőföldnek a földműves általi, ellenérték fejében történő megszerzése, feltéve, ha a birtokbaadástól, de legkésőbb az illetékkötelezettség keletkezését követő 12. hónap utolsó napjától - vagyoni értékű joggal terhelt termőföld szerzése esetén a vagyoni értékű jog megszűnésétől, megszüntetésétől, de legkésőbb az illetékkötelezettség keletkezését követő 5. év utolsó napjától - számítva 5 évig

  1. a termőföld tulajdonjogát nem idegeníti el,
  2. a termőföldön vagyoni értékű jogot nem alapít,
  3. a termőföldet mező-, illetve erdőgazdasági tevékenység céljára hasznosítja. §

Az illetéktörvény szerint termőföldnek minősül az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván, továbbá az olyan művelés alól kivett területként nyilvántartott földrészlet, amelyre az ingatlan-nyilvántartásban Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg van feljegyezve és a felsorolt valamelyik célra hasznosítják, ide nem értve a földrészleten bármilyen célra létesített épületet. §

Az illetékmentesség alkalmazása szempontjából nem minősül elidegenítésnek

  1. a kisajátítás,
  2. a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra történő elidegenítés és
  3. a birtokösszevonási célú földcsere.

Nem minősül továbbá a feltételek megszegésének, ha a vagyonszerző a termőföld használatát, hasznosítását a földművesnek minősülő, Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozója vagy a legalább 25%-ban tulajdonában, vagy a közeli hozzátartozójának legalább 25%-ban tulajdonában álló, a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény szerinti mezőgazdasági termelőszervezet javára engedi át. További feltétel annak a vállalása, hogy az 5 éves időtartam hátralévő részére:

  1. a mezőgazdasági termelőszervezet vagy a közeli hozzátartozó a termőföldet mező-, illetve erdőgazdasági tevékenység céljára hasznosítja,
  2. a vagyonszerzőnek, illetve közeli hozzátartozójának a mezőgazdasági termelőszervezetben fennálló tulajdoni hányada nem csökken 25% alá. §

A feltételek vállalásáról a vagyonszerzőnek legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig vagy véglegessé válásáig kell nyilatkoznia az állami adóhatóságnál. Ha a vagyonszerző az eredetileg vállalt 5 év letelte előtt az említett kivételeket leszámítva:

  1. a termőföldet elidegeníti,
  2. a termőföldön vagyoni értékű jogot alapít,
  3. a termőföldet saját maga vagy átengedés esetén a mezőgazdasági termelőszervezet, illetve közeli hozzátartozója igazolhatóan nem mező-, illetve erdőgazdasági tevékenység céljára hasznosítja,
  4. a vagyonszerző vagy a vagyonszerző közeli hozzátartozója a mezőgazdasági termelőszervezetben fennálló tulajdoni hányadát 25% alá csökkenti,

az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie, kivéve a vagyonszerző elhalálozásának az esetét. Ha a vagyonszerző vagy maga vagy átengedés esetén közeli hozzátartozója által vállalt feltételek csak a termőföld meghatározott tulajdoni hányada tekintetében teljesültek, az egyébként járó illeték kétszeresét kizárólag azon tulajdoni hányad vonatkozásában kell megfizetni, amelyre a feltételek nem teljesültek. §

A kisajátításhoz, illetve a kisajátítást helyettesítő értékesítéséhez kapcsolódó illetékmentesség

Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a kisajátított vagy bányakárt szenvedett ingatlanért kapott csereingatlan szerzése vagy a kártalanítási összegből rá eső rész erejéig a kártalanítottnak az ingatlanvásárlása, ideértve az ilyen ingatlanra vonatkozó más személyt megillető jog megszűnéséért kapott kártalanítási összegből azonos jog megszerzését is. §

Ha a csereingatlan a kisajátítottnál értékesebb, vagy ha a megszerzett ingatlan forgalmi értéke a kártalanítási összeget, illetőleg ennek a vevőre eső arányos részét meghaladja, az illetékmentesség a többletre nem terjed ki. §

Szintén mentességet élvez a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárából történő ingatlanvásárlás. A mentesség kiterjed az ilyen ingatlanra vonatkozó más személyt megillető jog megszűnéséért a vételárból történő azonos jog vásárlására is. §

Ilyenkor a vevő a kisajátítási eljárás lefolytatására jogosult szerv nyilatkozatával köteles igazolni legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig, hogy helye lett volna kisajátításnak arra a célra, amelynek megvalósítása érdekében az ingatlant tőle megvásárolták. §

A kapcsolt vállalkozásokat megillető illetékmentesség

Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól ingatlannak, valamint a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betétnek kapcsolt vállalkozások közötti átruházása.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényben meghatározott esetek közül az illetéktörvény utaló szabálya alapján az illetékmentesség vonatkozásában akkor beszélhetünk kapcsolt vállalkozásról, ha:

  1. az adózó és az a személy, amelyben az adózó - a polgári jog rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
  2. az adózó és az a személy, amely az adózóban - a polgári jog rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
  3. az adózó és más személy, ha harmadik személy - a polgári jog rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni,
  4. a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az előzőek szerint meghatározott viszonyban áll,
  5. az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az első három pont valamelyike szerint meghatározott viszonyban áll.

Ingatlan átruházása esetén az illetékmentesség akkor alkalmazható, ha az illetékkötelezettség keletkezése időpontjában a vagyonszerző főtevékenysége saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése vagy saját tulajdonú ingatlan adásvétele. §

Az egyenes ági rokonok és a házastársak közötti jogügyletek illetékmentessége

Mentes a visszterhes vagyonszerzési illeték alól a vagyonszerzés, ha az egyenes ági rokonok (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is), illetve házastársak egymás között történő vagyonátruházásából, vagy a házastársi vagyonközösség megszüntetéséből származik. §

Az ingatlanforgalmazókat megillető illetékkedvezmény

Ha az ingatlan tulajdonjogát megszerző vállalkozó vállalja, hogy az ingatlant a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint kapcsolt vállalkozásának nem minősülő személy részére továbbértékesíti, az illeték mértéke az ingatlan - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének 3%-a.

Az illeték mértéke 2%, ha a vállalkozó vállalja azt is, hogy az ingatlan továbbértékesítését megvalósító szerződés - a vevő vagy a lízingbevevő tulajdonszerzésével - teljesedésbe megy.

A feltételek vállalásáról szóló nyilatkozatot legkésőbb a a fizetési meghagyás véglegessé válásáig lehet megtenni. §

Az illetékkedvezmény tekintetében vállalkozónak minősül az ingatlanok tulajdonjogának értékesítését (a továbbiakban: ingatlanforgalmazást) végző olyan gazdálkodó szervezet, amelynek előző adóévi nettó árbevétele legalább 50%-ban e tevékenységből származott, továbbá az engedély alapján pénzügyi lízinget folytató vállalkozó.

Továbbértékesítésnek pedig az ingatlan - illetékkiszabásra történő bejelentéstől számított - két éven belüli eladását vagy a futamidő végén tulajdonjog-átszállást eredményező pénzügyi lízingbe adását kell tekintetni. §

Az engedély alapján működő ingatlanalapot 2%-os illetékmérték terheli az ingatlanszerzése után. §

A nettó árbevétel megoszlásáról a vagyonszerző a fizetési meghagyás véglegessé válásig nyilatkozik. Ha az illetékkötelezettség keletkezésére az adóév hatodik hónapjának 1. napját megelőzően kerül sor, a vagyonszerzőnek arról kell nyilatkoznia, hogy nettó árbevétele előreláthatólag a törvényi feltételeknek megfelelően oszlik meg. Amennyiben a nyilatkozatban vállaltak nem teljesültek, úgy a vállalkozó az illetékkötelezettség keletkezése szerinti adóév hatodik hónapjának 15. napjáig jelezheti ezt a körülményt az állami adóhatóság felé, amely az általános szabályok alapján egyébként fizetendő és a kedvezmény figyelembevételével megállapított illeték különbözetének 50%-kal növelt összegét a vagyonszerző terhére pótlólag előírja. Ha az állami adóhatóság adóellenőrzés keretében megállapítja, hogy a vagyonszerző valótlan nyilatkozatot tett, a vagyonszerzésre az általános szabályok alapján egyébként fizetendő és a kedvezmény figyelembevételével megállapított illeték különbözetének kétszeresét a vállalkozó terhére pótlólag előírja. §

Az ingatlanforgalmazást az illetékkötelezettség keletkezésének adóévében kezdő gazdálkodó szervezet a kedvezmény feltételeként meghatározott célú ingatlanvásárlás esetén az ott meghatározott mértékű illetéket fizeti, ha a fizetési meghagyás véglegessé válásáig nyilatkozatban vállalja, hogy az adóév nettó árbevételének legalább 50%-a ingatlanforgalmazásból fog származni.

Amennyiben a nettó árbevétel megoszlására vonatkozó vállalás nem teljesül, az állami adóhatóság az általános szabályok alapján egyébként fizetendő és a kedvezmény figyelembevételével megállapított illeték különbözetét a gazdálkodó szervezet terhére 50%-kal növelten megállapítja. A vállalás meghiúsulásának tényét a gazdálkodó szervezet az adóévet követő hatodik hónap 15. napjáig köteles bejelenteni. Ha az állami adóhatóság adóellenőrzés keretében megállapítja, hogy a vagyonszerző nettó árbevétel megoszlásra vonatkozó vállalása nem teljesült, a vagyonszerzésre az általános szabályok alapján egyébként fizetendő és a kedvezmény figyelembevételével megállapított illeték különbözetének kétszeresét a gazdálkodó szervezet terhére pótlólag előírja. §

Az ingatlan továbbértékesítésének, illetőleg a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező pénzügyi lízingbe adásának megtörténtét a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éves határidő elteltét követően az állami adóhatóság az ingatlanügyi hatóság megkeresésével vagy saját nyilvántartása alapján hivatalból ellenőrzi. §

Az adóhatóság az általános szabályok alapján egyébként fizetendő és a kedvezmény figyelembevételével megállapított illeték különbözetének kétszeresét a vagyonszerző terhére pótlólag előírja, ha

  1. az ingatlan eladását az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonjog-változás nem igazolja,
  2. ingatlan pénzügyi lízingbe adása esetén a pénzügyi lízingbeadás tényének ingatlan-nyilvántartásban való feltüntetése és a futamidő végén tulajdonjog-átszállást eredményező pénzügyi lízingszerződés nem igazolja,
  3. a továbbértékesítésről szóló szerződés a vagyonszerző erre irányuló vállalása ellenére nem ment teljesedésbe, vagy a felek a már teljesedésbe ment, továbbértékesítésről szóló szerződést utóbb felbontják.

Igazoltnak kell tekinteni azonban a továbbértékesítést, ha az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását a tulajdoni lapon feltüntetett széljegy tanúsítja, feltéve, ha az ingatlan-nyilvántartási eljárás a tulajdonjog-változás bejegyzésével, illetve a pénzügyi lízingbeadás tényének feltüntetésével zárul. §

Ha a megszerzett ingatlanból a vagyonszerző több önálló ingatlant alakít ki, akkor az illetékkülönbözetet - arányosítással - csak arra az ingatlanra lehet előírni, amelyet a kedvezmény feltételeként meghatározott célból megszerzett ingatlan illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éven belül nem adott el, illetőleg nem adott a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező pénzügyi lízingbe. §

Amennyiben a vagyonszerző személyében a továbbértékesítésre nyitva álló határidőn belül jogutódlás következik be, a kedvezménnyel érintett ingatlan tulajdonjogát megszerző jogutód kizárólag abban az esetben mentesül a jogelőd által megfizetett és az egyébként fizetendő illeték különbözetének megfizetése alól, ha az ingatlant a jogelődjének biztosított két éves határidőn belül eladja, illetve a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező pénzügyi lízingbe adja. Ennek hiányában az állami adóhatóság az illetékkülönbözetet az ingatlant megszerző jogutód terhére előírja. §

A kedvezmény vonatkozásában nettó árbevételen a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény szerinti nettó árbevételt kell érteni. §