A kényszerintézkedések az eljárás alanyainak magánszférájába való beavatkozást jelentik, illetve az eljárás sikerességét előmozdító cselekmények tartoznak e fogalom alá. Tehát ezek nem büntetések, nem szankciók. Ebben a csoportban az őrizetbe vétel, az előzetes letartóztatás, a lakhelyelhagyási tilalom, a házi őrizet, a távoltartás, az ideiglenes kényszergyógykezelés, az intézkedés a külföldre utazási tilalom biztosítására, az elővezetés, motozás, ujj- és tenyérnyomat, DNS-mintavétel és a bíróság elé állítás kerül bemutatásra.

Elrendelésének feltételei
A letartóztatás tartama
A letartóztatás végrehajtása
Jogorvoslati és felülvizsgálati lehetőségek
A letartóztatás megszűnése és megszüntetése
A kártalanítás szabályai

A letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt.

Elrendelésének feltételei

A 2018. július 1-jén hatályba lépett új büntetőeljárási törvény, a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) XLV. fejezete a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések általános szabályai között határozza meg ezek elrendelésének általános és különös feltételeit, amelyek fennállása vagy hiánya a kényszerintézkedés tárgyában hozott döntés alapját képezi. Személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendeléséről - a vádemelés előtt az ügyészség indítványára - a bíróság határoz.

A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések új rendszerében személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés akkor rendelhető el, ha az alább részletezett általános feltételek mindegyike, ezen kívül a különös feltételek valamelyike - azok közül legalább egy - fennál.

Általános és konjunktív feltételek:

A terhelttel szemben személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés akkor rendelhető el, tartható fenn és hosszabbítható meg, ha

1. az eljárás szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban,
2. a terhelt bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható vagy vele szemben vádat emeltek,
3. a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés céljának eléréséhez ez szükséges, és az elérni kívánt cél más módon nem biztosítható.

Különös vagylagos feltételek:

Személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés rendelhető el

1. a terhelt jelenlétének biztosítása érdekében, ha
   • megszökött, szökést kísérelt meg, vagy a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, illetve
   • megalapozottan feltehető, hogy a büntetőeljárásban elérhetetlenné válna, így különösen megszökne, elrejtőzne;
2. a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának megakadályozása érdekében, ha
   • a terhelt a bizonyítás meghiúsítása érdekében a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlített, jogellenesen befolyásolt, vagy tárgyi bizonyítási eszközt, elektronikus adatot, vagy vagyonelkobzás alá eső dolgot megsemmisített, meghamisított vagy elrejtett, illetve
   • megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a bizonyítást veszélyeztetné, így különösen a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlítene, jogellenesen befolyásolna, tárgyi bizonyítási eszközt, elektronikus adatot vagy vagyonelkobzás alá eső dolgot megsemmisítene, meghamisítana vagy elrejtene;
3. a bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében, ha
   • a terhelt a gyanúsítotti kihallgatását követően az eljárás tárgyát képező bűncselekményt folytatta, vagy a gyanúsítotti kihallgatását követően elkövetett újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt gyanúsítottként hallgatták ki, illetve
   • megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, az eljárás tárgyát képező bűncselekményt folytatná vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.

A Be. meghatározza továbbá, hogy a letartóztatás a terhelt jelenlétének biztosítása, a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának megakadályozása, illetve a bűnismétlés megakadályozása érdekében rendelhető el, ha különösen

1. a bűncselekmény jellegére;
2. a nyomozás állására és érdekeire;
3. a terhelt személyi és családi körülményeire;
4. a terhelt és a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személy viszonyára; valamint
5. a terhelt büntetőeljárás előtt és az eljárás során tanúsított magatartására

tekintettel a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél távoltartással, illetve bűnügyi felügyelettel nem biztosítható. Ez a rendelkezés hivatott biztosítani, hogy a letartóztatás mint a legszigorúbb kényszerintézkedés elrendelésére csak a legvégső esetben kerülhessen sor.

Fontos garanciális szabály, hogy a letartóztatás elrendelése előtt a gyanúsítottnak és a védőnek biztosítani kell azoknak az ügyiratoknak a megismerését, amelyekre az indítványban hivatkoznak, azaz a letartóztatásról döntő ülésen a védelemnek meg kell kapnia a lehetőséget, hogy a letartóztatást érdemben vitathassa. A letartóztatás meghosszabbítása esetén a gyanúsítottnak és a védőnek azoknak az ügyiratoknak a megismerését is biztosítani kell, amelyek a letartóztatás tárgyában hozott legutóbbi döntést követően keletkeztek.

A letartóztatás tartama

Elrendelése előtt a nyomozási bíró ülést tart, amelyen a terheltet az ügyész jelenlétében meghallgatja.

A vádemelés előtt elrendelt letartóztatás az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tart. A letartóztatást a bíróság a letartóztatás elrendelésétől számított egy év elteltéig alkalmanként legfeljebb három hónappal, ezt követően alkalmanként legfeljebb két hónappal meghosszabbíthatja.

A vádemelést követően az elsőfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott letartóztatás az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart. Az elsőfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott, illetőleg a másodfokú bíróság által elrendelt letartóztatás a másodfokú eljárás befejezéséig, a másodfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott, illetve a harmadfokú bíróság által elrendelt letartóztatás a harmadfokú eljárás befejezéséig, de mindegyik esetben legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig tart.

A letartóztatás legfeljebb

1. egy évig tart, ha a terhelttel szemben három évnél nem súlyosabb,
2. két évig tart, ha a terhelttel szemben öt évnél nem súlyosabb,
3. három évig tart, ha a terhelttel szemben tíz évnél nem súlyosabb,

szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás.

A fenti szabály alól kivételt képez, azaz a letartóztatás maximális tartamának nincs, illetve nem alkalmazható a felső határa az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott letartóztatás esetén; ha a másodfokú vagy a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés elbírálása iránti eljárás van folyamatban; vagy ha hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban.

Ha a terhelttel szemben életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás, akkor a letartóztatás tartamának felső határa további egy évvel meghosszabbodik, azaz legfeljebb hat évig tart, az alábbi esetekben:

1. a vádemelésre bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt került sor;
2. a vádemelést követően az Európai Unió tagállamán kívüli országot érintő bűnügyi jogsegélykérelem előterjesztése volt szükséges;
3. a vádemelésre terrorcselekmény bűntette miatt került sor;
4. a vádemelésre előre kitervelten, nyereségvágyból, több ember sérelmére elkövetett vagy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 160. § (7) bekezdés a) pontjára figyelemmel a (2) bekezdés l) pontjában meghatározott emberölés bűntette miatt került sor;
5. a bíróság megállapítja, hogy a letartóztatásban lévő terhelt a vádemelést követően megszökött, szökést kísérelt meg, illetve bizonyítás meghiúsítása érdekében a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlített, jogellenesen befolyásolt vagy tárgyi bizonyítási eszközt, elektronikus adatot, vagy vagyonelkobzás alá eső dolgot megsemmisített, meghamisított vagy elrejtett.

A letartóztatás végrehajtása

A letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben - kivételes esetben az ügyészség rendelkezése alapján rendőrségi fogdában - kell végrehajtani, ha az eljárási cselekmények elvégzése ezt indokolttá teszi. Ennek tartama legfeljebb összesen hatvan nap lehet.

Jogorvoslati és felülvizsgálati lehetőségek

A nyomozási bíró letartóztatást elrendelő határozata ellen az ügyészség, a gyanúsított és a védő jelenthet be fellebbezést. Az ülésen közölt határozat elleni fellebbezést a kihirdetés után nyomban be kell jelenteni. Az a fellebbezésre jogosult, aki a határozat kihirdetésén nem volt jelen, a fellebbezését az üléstől számított három napon belül jelentheti be. Az ügyiratok alapján hozott határozat ellen a fellebbezést a jogosult a kézbesítéstől számított három napon belül jelentheti be. A fellebbezést a törvényszék másodfokú tanácsa főszabály szerint tanácsülésen bírálja el. Ha azonban a nyomozási bíró letartóztatás elrendelésére irányuló indítványt elutasítja - ideértve azt is, ha a bíróság a letartóztatás helyett bűnügyi felügyeletet, illetve távoltartást rendel el - az ügyészség, a terhelt, illetve a védő a jogorvoslati nyilatkozatával egyidejűleg indítványozhatja, hogy a fellebbezést ülésen bírálják el. Ebben az esetben a törvényszék másodfokú tanácsa a fellebbezés elbírálására ülést tart. A letartóztatás a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható; a megszüntetése miatt bejelentett ügyészi fellebbezés ugyanakkor halasztó hatályú, ha a megszüntetést nem az ügyészség indítványozta.

A letartóztatás megszűnése és megszüntetése

Mint ahogyan a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések elrendelésének feltételeit, a megszűnésükre és megszüntetésükre vonatkozó rendelkezéseket is az általános szabályok között tartalmazza a Be.

Így a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés megszűnik, ha

1. a tartama meghosszabbítás vagy fenntartás nélkül lejárt,
2. a nyomozás határideje lejárt és vádemelésre nem került sor,
3. az eljárást megszüntették vagy felfüggesztették,
4. az eljárást jogerősen befejezték.

A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést meg kell szüntetni, ha

1. az elrendelésének oka megszűnt,
2. helyette más személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést rendeltek el, vagy
3. más ügyben a terhelt letartóztatását vagy előzetes kényszergyógykezelését rendelték el.

A bíróságnak, az ügyészségnek és a nyomozó hatóságnak arra kell törekednie, hogy a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés a lehető legrövidebb ideig tartson.

A letartóztatást a bíróság szünteti meg, és azt a vádemelés előtt az ügyészség is megszüntetheti.

Abban az esetben, ha a terhelttel szemben életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás és a bíróság kizárólag a letartóztatás tartama felső határának eltelte miatt bűnügyi felügyeletet rendel el, akkor a terhelt számára előírja, hogy meghatározott lakást, egyéb helyiséget vagy ahhoz tartozó bekerített helyet nem hagyhat el engedély nélkül, illetve a bűnügyi felügyelet végrehajtására alkalmas lakóhellyel nem rendelkező terhelt számára előírja, hogy a bűnügyi felügyeletet az állam által biztosított szálláshelyen töltse. Ezekben az esetekben nem engedélyezhető, hogy a terhelt a számára kijelölt helyet munkavégzés céljából elhagyja.

A kártalanítás szabályai

Kártalanítás jár a letartóztatásért, valamint az elrendelését megelőzően elrendelt őrizetért, ha az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az eljárást azért szüntette meg, mert

1. a cselekmény nem bűncselekmény;
2. azt nem a gyanúsított követte el;
3. a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése, vagy az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizáró ok volt megállapítható;
4. a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem volt megállapítható, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el;
5. elévülés folytán a büntethetőség megszűnt, illetve a cselekményt már jogerősen elbírálták.

Kártalanítás jár továbbá a letartóztatásért, valamint az elrendelését megelőzően elrendelt őrizetért, ha a bíróság

1. a terheltet jogerősen felmentette (kivéve, ha kényszergyógykezelését rendelte el);
2. az eljárást jogerős ügydöntő végzésében azért szüntette meg, mert
   • elévülés miatt a vádlott büntethetősége megszűnt,
   • az ügyészség a vádat ejtette, vagy
   • a cselekményt már jogerősen elbírálták;
3. az eljárást véglegessé vált nem ügydöntő végzésében azért szüntette meg, mert
   • a magánindítvány, a feljelentés, vagy a legfőbb ügyésznek törvényben meghatározott rendelkezése hiányzott,
   • a vádat nem az arra jogosult emelte, vagy
   • a vád nem vagy hiányosan tartalmazta a törvényes elemeket, és emiatt a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan;
4. a terhelt bűnösségét jogerősen megállapította, és
   • vele szemben kizárólag próbára bocsátást, jóvátételi munkát vagy megrovást alkalmazott, vagy
   • a büntetés kiszabását mellőzte.

Kártalanítás jár a letartóztatásért, valamint az elrendelését megelőzően elrendelt őrizetért akkor is, ha a bíróság a terhelt bűnösségét jogerősen megállapította és annak tartama meghaladja a jogerősen kiszabott

1. szabadságvesztés, elzárás, közérdekű munka vagy javítóintézeti nevelés tartamát, illetve
2. pénzbüntetés napi tételeinek számát.

Nincs helye ugyanakkor kártalanításnak, ha a terhelt:

1. elrejtőzött, megszökött vagy szökést kísérelt meg, illetve az elfogására irányuló intézkedés alól kivonta magát vagy azt megkísérelte,
2. a tényállás megállapításának meghiúsítása érdekében bűncselekményt követett el, és ezt jogerős ügydöntő határozat megállapította,
3. a hatóságok megtévesztésére törekedett a büntetőeljárás megindulásáról való tudomásszerzését követően, és ezzel neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény megalapozott gyanúja reá terelődjék, és letartóztatását elrendeljék, meghosszabbítsák vagy fenntartsák,
4. letartóztatását a távoltartás és a bűnügyi felügyelet magatartási szabályainak ismételt és súlyos megszegése miatt rendelték el,
5. perújítás során való felmentése, enyhébb büntetésre ítélése, próbára bocsátása, számára jóvátételi munka végzésének előírása vagy megrovásban részesítése, illetve az eljárás vele szemben való megszüntetése megtörtént, de az alapügyben elhallgatta azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeken a perújítás során hozott ítélet alapul.

A kártalanítási igény a kártalanítást igénylő választása szerint egyszerűsített kártalanítási eljárásban vagy kártalanítási perben az állammal szemben érvényesíthető. A kártalanítást igénylő a kártalanítást megalapozó határozat vele történő közlésétől számított egy éven belül érvényesítheti a kártalanítási igényét. E határidő elmulasztása jogvesztő. Ha a kártalanítást igénylő terhelt a kártalanítási eljárás lefolytatása alatt meghal, örököse a terhelt halálától számított hat hónapon belül kérheti az eljárás folytatását. E határidő elmulasztása szintén jogvesztő.

Az egyszerűsített kártalanítási eljárás keretében a kártalanítást igénylő a szabadság alaptalan korlátozásáért, illetve elvonásáért járó, kormányrendeletben meghatározottak szerint számított összegű kártalanítást igényelhet. Az egyszerűsített kártalanítási eljárás célja, hogy a kártalanítást igénylő és az igazságügyért felelős miniszter között megállapodás jöjjön létre, amely alapján a kártalanítást teljesíteni kell. Az egyszerűsített kártalanítási eljárás részletes szabályait a 138/2018. (VII. 26.) Korm. rendelet tartalmazza.

A kártalanítási perben a szabadság alaptalan korlátozása, illetve elvonása miatt bekövetkezett kár megtérítése, illetve nem vagyoni sérelemért járó sérelemdíj követelhető. A kártalanítási perben a kártalanítás módjára és mértékére a Polgári Törvénykönyvről szóló törvénynek a kártalanításra és a sérelemdíjra vonatkozó rendelkezéseit a Be.-ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A kártalanítási pert keresetlevéllel kell megindítani, amelyben meg kell jelölni a kártalanítási igény összegét, az igényt megalapozó bizonyítékokat, és csatolni kell az igényt alátámasztó okiratokat.