Portál Navigáció


Portál al-navigáció


MORZSÁK

TARTALOM:Büntetőjogi alapfogalmak (elkövetők)

Létrehozva: 2010. március 23.
Módosítás: 2022. április 26.
Forrás: Magyarország.hu

ikonHivatalkereső

?

Hivatalkereső

ikonÉrtékelje a cikket!

?

Köszönjük szavazatát

Cikk

A bűncselekmény alanya csak a 14. életévét betöltött, legalább korlátozott beszámítási képességgel rendelkező természetes személy lehet. A hazánkban elfogadott elméleti konstrukció lényege, hogy bár a jogi személy nem lehet bűnös és bűncselekményt sem követhet el, büntetőjogilag azonban felelősségre vonható, ám ennek során nem büntetőjogi szankciót, hanem sajátos büntetőjogi intézkedést lehet alkalmazni. Ebben a blokkban szó lesz többek között a felbujtóról és a bűnsegédről, a bűnismétlő és fiatalkorú bűnelkövetőkről, a tettes, társtettes és közvetett tettes fogalmáról, valamint a csoportos elkövetésről és a bűnszövetségről, bűnszervezetről.

Cikk:

Fiatalkorú bűnelkövetők

A büntetőjogi felelősségre vonás kritériumai
Speciális elvek
A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható főbb szankciók
A pénzbüntetésre vonatkozó eltérő rendelkezések
A foglalkozástól eltiltásra vonatkozó eltérő rendelkezés
A közügyektől eltiltásra vonatkozó eltérő rendelkezések
Az intézkedésekre vonatkozó eltérő rendelkezések
A javítóintézeti nevelés
Tevékeny megbánás a fiatalkorú esetében

A büntetőjogi felelősségre vonás kritériumai

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerint fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 12. életévét már betöltötte, de 18. életévét még nem. § A törvény főszabályként a gyermekkor felső határát a cselekmény elkövetésekor betöltött tizennegyedik életévben határozza meg. § Azaz a büntethetőség és így a büntetőjogi értelemben vett fiatalkor a tizennegyedik életév betöltésével kezdődik a legtöbb bűncselekmény elkövetése esetében.

A Btk. 2013. július 1-jétől azonban e főszabály alóli kivételként lehetővé teszi, hogy bizonyos bűncselekmények elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltött gyermekkorú elkövetőt is felelősségre lehessen vonni abban az esetben, ha az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.

A betöltött tizenkettedik életévet követően a következő bűncselekmények elkövetése esetén van lehetőség a büntetőjogi felelősségre vonásra - feltéve, hogy az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással:

  1. az emberölés és minősített esetei §,
  2. az erős felindulásban elkövetett emberölés esetén §,
  3. a testi sértés legsúlyosabb eseteiben (azaz, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz) §,
  4. a hivatalos személy elleni erőszak § és a hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy támogatója elleni erőszak §,
  5. a terrorcselekmény esetén §,
  6. a rablás valamennyi elkövetési magatartása és minősített esete (kivéve tehát a rablás előkészületét) §, továbbá
  7. a kifosztás minősített eseteiben (tehát az alapeset elkövetésekor nem vonható felelősségre az elkövető) §, §.

A büntethetőség tehát a 14., illetve a fenti bűncselekmények esetén a 12. születésnapot követő nap 0 órájától áll be, míg a felnőttekre vonatkozó általános szabályok alkalmazására a 18. születésnapot követő nap 0 órájától van lehetőség.

Abban az esetben, ha a fiatalkorú a bűncselekményt részben gyermekként, részben fiatalkorúként valósította meg, azon részcselekményekért, melyek gyermekkorára esnek, nem vonható felelősségre. Amennyiben a fiatalkorra eső részcselekmények önmagukban elegendőek valamely törvényi tényállás megvalósulásához, ezekért a fiatalkorú már felelni fog. Eredmény-bűncselekmények esetén, ha az elkövetési magatartás még gyermekkorra, az eredmény realizálódása már fiatalkorra tevődik, az adott bűncselekményért nem vonható felelősségre.

Ez a logika kicsit módosulva jelenik meg a fiatalkor, illetve a felnőttkor határán. Amennyiben a személy részben fiatalkorúként, részben felnőttként követte el a cselekményt, azért teljes egészében felelni fog az általános, felnőttekre vonatkozó rendelkezések szerint azzal, hogy a büntetés kiszabása során részbeni fiatalkori elkövetése enyhítő körülményként értékelendő.

Az adott életkori határokon kívül a büntetőjogi felelősségre vonás egyéb speciális feltételét a törvény nem határozza meg. Így az alannyá válás általános kritériumain túl - mint a beszámítási képesség és a természetes személyi lét - nincs szükség erkölcsi-értelmi fejlettség, vagy belátási képesség meglétére. A garanciális elveknek megfelelően a büntetőjogi beavatkozás alapja a fiatalkorú bűnösen megvalósított büntetendő cselekménye. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a 12-14. életév között elkövetett és büntetendő bűncselekmények esetében önmagában a tizenkettedik életév betöltése még nem elegendő, a Btk. azt a további feltételt támasztja, hogy az ilyen korú elkövető csak akkor büntethető, ha az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.

Speciális elvek

A fiatalkorúakkal szembeni megközelítésből adódóan a velük szemben alkalmazandó szankció kapcsán a törvény speciális alaptételként jelöli meg, hogy annak elsősorban nem a megtorlás vagy a generális prevenció a célja, hanem az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön és a társadalom hasznos tagjává váljék, erre tekintettel az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú nevelését és védelmét kell szem előtt tartani. § Ebből az elvi tételből az is kiderül, hogy a speciális prevenció alapvető eszköze a fiatalkorúak vonatkozásában a nevelés. Ennek nemcsak a büntetés kiszabása során, az adott szankció kiválasztásakor kell előtérbe kerülnie, hanem az egész büntetőeljárást át kell hatnia ennek a szemléletnek. Ezt több nemzetközi egyezmény is rögzíti, mint például a gyermekek jogairól szóló 1989. évi ENSZ egyezmény - amelyet hazánk is ratifikált és az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki -, vagy az ENSZ-nek a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerére vonatkozó minimumszabályai, az 1985-ös ún. "Pekingi szabályok".

További speciális rendelkezésként rögzíti a törvény a szankciók közötti kötelező alkalmazási sorrendet. Ez egyrészt azt jelenti, hogy büntetést § fiatalkorúval szemben csak abban az esetben lehet kiszabni, ha intézkedés § alkalmazása nem célravezető, másrészt, hogy szabadságelvonással járó intézkedés vagy büntetés elrendelésére akkor kerülhet sor, ha a fentiekben részletezett célok más módon nem érhetők el. Így például, ha a bíróság mérlegel javítóintézeti nevelés vagy pénzbüntetés között, akkor ez utóbbit kell alkalmaznia. §

A fiatalkorúval szemben kiszabandó szankciók sorrendje tehát a következők szerint alakul:

  1. szabadságelvonással nem járó intézkedés,
  2. szabadságelvonással nem járó büntetés,
  3. szabadságelvonással járó intézkedés,
  4. szabadságelvonással járó büntetés.

A tizennegyedik életévét be nem töltött személyekkel szemben csak intézkedés alkalmazható, tehát esetükben a legsúlyosabb szankció a javítóintézeti nevelés lehet §, ezen kívül megrovás, próbára bocsátás, jóvátételi munka, elkobzás, vagyonelkobzás, elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele és kényszergyógykezelés, járulékosan pártfogó felügyelet alkalmazható. §, §

A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható főbb szankciók

A hatályos jogkövetkezmények között vannak olyanok, amelyek fiatalkorú elkövetőkre csak meghatározott eltérésekkel alkalmazhatók. Ilyen például a határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetése §, az elzárás §, a közérdekű munka §, a pénzbüntetés §, a kiutasítás §, a közügyektől eltiltás §, a próbára bocsátás §, a jóvátételi munka §, a kitiltás §, valamint a pártfogó felügyelet. § A többi szankció - például a foglalkozástól § vagy járművezetéstől eltiltás § - az általános szabályok alapján rendelhető el.

Egyetlen olyan jogkövetkezmény van, a javítóintézeti nevelés, amely csak fiatalkorúakkal szemben rendelhető el. §, §

Azzal szemben, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 20. életévét nem töltötte be, életfogytig tartó szabadságvesztés nem szabható ki. § A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb időtartama bármely bűncselekmény esetében egy hónap. A szabadságvesztés büntetés felső határa függ egyrészt a fiatalkorú életkorától - itt a 16. életév a választóvonal -, másrészt pedig az adott bűncselekmény büntetési tételeitől. Általános rendelkezés, hogy ha a bűncselekmény öt évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő, akkor - bizonyos törvényi kivételektől eltekintve - a szabadságvesztés leghosszabb időtartama öt év lehet. Így például emberrablás esetén, amelynek büntetési tétele 2-8 évig terjed §, fiatalkorúval szemben maximum öt év szabadságvesztés szabható ki. E szabály alól kivételt jelentenek azok a bűncselekmények, amelyek életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetettek. Ekkor ugyanis - például emberölés § vagy terrorcselekmény § esetén - a 16. életévét be nem töltött fiatalkorúra maximum 10, míg a 16. életévét betöltöttre maximum 15 év szabható ki. Kivétel továbbá, ha a 16. életévét betöltött személy tíz évinél magasabb büntetéssel is fenyegetett bűncselekményt követ el, ebben az esetben a kiszabható szabadságvesztés maximális hossza 10 év lehet. §

Ki kell emelni, hogy a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények elévülésére a fentiekben meghatározott időtartamokat kell alkalmazni, vagyis cselekményeik az általános szabályhoz képest a súlyosabb bűncselekmények esetében hamarabb évülnek el. § Ki kell emelni továbbá azt is, hogy fiatalkorúval szemben a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége csak akkor zárható ki §, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenhatodik életévét betöltötte, és tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítélik. §

A szabadságvesztést a fiatalkorúak speciális büntetés-végrehajtási intézeteiben kell foganatosítani, börtön vagy fogház fokozatban. §

Az egyéb büntetések vonatkozásában ki kell emelni egyrészt, hogy a kiszabható elzárás időtartama 3 és 30 nap között mozoghat, másrészt hogy - tekintettel arra, hogy a 16. évét betöltött személy munkavégzésre nem kötelezhető - vele szemben közérdekű munkát csak akkor lehet kiszabni, ha az elkövető az ítélet meghozatalakor a 16. életévét már betöltötte. §

Speciális rendelkezések vonatkoznak a kitiltásra is. A fiatalkorút abból a helységből, ahol számára megfelelő családi környezetet biztosító családja él, nem lehet kitiltani még akkor sem, ha egyébként az adott helyen tartózkodása a közérdeket veszélyeztetné. A család segítségével látja ugyanis a törvény biztosíthatónak a fiatal társadalomba való visszavezetését. § A megfelelő család nem kívánja meg az ideális család szintjét, a gyermek és szülei közötti konfliktusmentes kapcsolatot. A legfontosabb feltétel, hogy segítsék, nyomon kövessék és felügyeljék a fiatal elítélés utáni visszailleszkedését.

A pénzbüntetésre vonatkozó eltérő rendelkezések

Eltérő rendelkezések vonatkoznak a pénzbüntetésre is, annak elkerülése érdekében, hogy a fiatalkorú családja viselje a bűnelkövetés következményeit. Így pénzbüntetést csak akkor lehet alkalmazni, ha a fiatalkorúnak önálló keresete, jövedelme vagy megfelelő vagyona van. § Ennek minősül, ha rendszeres bevételeit saját munkájából vagy tevékenységéből származtatja, attól függetlenül, hogy teljes egészében fedezik-e létfenntartását. Ha azonban a fiatalkorút alapvetően a szülei vagy nagyszülei tartják el, a tőlük kapott támogatás semmiképpen nem szolgálhat alapul e főbüntetés igénybevételéhez.

A Btk. különleges, az általánoshoz képest enyhébb tételhatárokat és napi összeghatárokat állapít meg a fiatalkorúak esetében. Így a pénzbüntetés legkisebb mértéke tizenöt, legnagyobb mértéke kétszázötven napi tétel lehet, az egy napi tétel összegeként legalább ötszáz, legfeljebb ötvenezer forintot lehet meghatározni. § Azaz a fiatalkorúakkal szemben kiszabható pénzbüntetés összege 7500 és 12 500 000 Ft között mozoghat. A fiatalkorúak esetében a törvény első körben a meg nem fizetett pénzbüntetés közérdekű munkára történő átváltoztatásról rendelkezik, feltéve ha a fiatalkorú a tizenhatodik életévét már betöltötte. § Ilyen esetben egy napi pénzbüntetési tétel helyébe két órányi közérdekű munka lép. §

Ezen elkövetői csoport vonatkozásában nyomatékos követelmény a szabadságelvonással nem járó jogkövetkezmény minél szélesebb körű alkalmazása, ezért a pénzbüntetést csak behajthatatlansága esetén lehet szabadságvesztésre átváltoztatni. § Ekkor az általános szabályok szerint egy napi tétel pénzbüntetés egy napi fiatalkorúak fogházbüntetésének felel meg.

A foglalkozástól eltiltásra vonatkozó eltérő rendelkezés

Különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni, tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett bűncselekmény fiatalkorú elkövetőjének, illetve a gyermekpornográfia fiatalkorú elkövetőjének végleges hatállyal történő eltiltása bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. §

A közügyektől eltiltásra vonatkozó eltérő rendelkezések

A közügyektől eltiltás csak abban az esetben alkalmazható, ha a fiatalkorút egy évet meghaladó szabadságvesztésre ítélik. §

Az intézkedésekre vonatkozó eltérő rendelkezések

Az intézkedések körében speciális rendelkezés - összhangban a büntetések és intézkedések céljával -, hogy bármely bűncselekmény esetén lehetőség van próbára bocsátásra §, azaz nincs korlátozva a bíróság abban, hogy próbára bocsátást alkalmazzon az első bűntényét elkövető fiatalkorúval szemben. Ilyenkor a próbaidő 1-2 évig terjed. Ha a próbára bocsátott fiatal a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi, vagy a próbaidő előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt, vagy ha a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt elítélik, a bíróság a próbára bocsátást megszünteti, és javítóintézeti nevelést rendel el vagy büntetést szab ki. §

A pártfogó felügyelet célja a fiatal rendszeres figyelemmel kísérése és támogatása, ezért ennél az elkövetői körnél a feltételes elítélés minden formája (próbára bocsátás, felfüggesztett szabadságvesztés §) esetén, a vádemelés elhalasztásakor §, a javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátáskor §, a feltételes szabadságra bocsátáskor §, illetve jóvátételi munka elrendelésekor §, § is kötelező. §

Ki kell emelni, hogy a Btk. bevezette az intézkedések között a jóvátételi munka szankcióját is, ami a próbára bocsátás és a közérdekű munka speciális kombinációjának tekinthető. Ebben az esetben arról van szó, hogy a bíróság a bűnösség megállapítása mellett a büntetés kiszabását elhalasztja és emellett kötelező munkavégzést ír elő az elkövetőnek. Azaz, ha az elítélt elvégzi a számára megszabott mértékű és a közösség javára teljesítendő mennyiségű munkát, akkor mentesülhet a súlyosabb szankciók kiszabásától. § A munkavégzés pontos formáját és helyét az elkövetőnek kell kiválasztania és megszerveznie a munkavégzését. Az elkövető - választása szerint - állami vagy önkormányzati fenntartású intézménynél, közhasznú jogállású civil szervezetnél, egyházi jogi személynél vagy azok részére végezheti a jóvátételi munkát. § A jóvátételi munka csak vétség vagy háromévinél nem súlyosabban büntetendő bűntett esetében alkalmazható és mértéke legalább 24, legfeljebb 150 óra lehet. § A fiatalkorúak esetében akkor lehet alkalmazni, ha az elkövető a 16. életévét betöltötte.

A javítóintézeti nevelés

Fiatalkorúakkal szemben különleges intézkedésként lehetőség van javítóintézeti nevelés elrendelésére, amennyiben a fiatalkorú eredményes nevelése érdekében szükség van arra, hogy őt az eredeti környezetéből kiemeljék, és intézetben helyezzék el. § A legrövidebb bent töltendő idő egy év, a leghosszabb négy év. § Ha azonban az illető időközben a 21. életévét betölti, a javítóintézetből el kell bocsátani. § Egy év eltelte után - egyéb feltételek fennállta esetén - a fiatalkorú ideiglenesen elbocsátható. § Ilyenkor vele szemben pártfogó felügyeletet rendelnek el, így köteles a pártfogó felügyelethez kapcsolódó szabályok betartására. Ha ennek ellenére az elbocsátás alatt bűncselekményt követ el, amely miatt szabadságelvonó szankciót - például szabadságvesztést vagy javítóintézeti nevelést - rendelnek el, az ideiglenes elbocsátást meg kell szüntetni. §

Tevékeny megbánás a fiatalkorú esetében

A törvény az általános szabályoktól eltérően az 5 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntettek elkövetése esetén is büntethetőséget megszüntető okként szabályozza, ha az elkövető a bűncselekmény elkövetését a vádemelésig beismeri és a közvetítői eljárás § keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben az okozott sérelmet jóváteszi. §